A babaúszás módszereinek alapja: a búvárreflex

with No Comments
A csecsemőúszás a veleszületett reflexeken és elemi mozgásmintákon alapszik, melyek lényegében mindenkinél azonosak. Ezért lehetséges, hogy a világ több pontján, többé-kevésbé hasonló alapelvekkel, módszerekkel dolgozó iskolák hasonló eredményeket érnek el a kisbabákkal.

A babaúszás szempontjából talán a leglényegesebb ilyen reflex a búvárreflex, ami azt jelenti, hogy ha a csecsemő orra és szája egyszerre víz alá kerül, a légzőmozgások leállnak. A csecsemőkori reflexek egyénileg változó korban megszűnnek, legtovább talán a búvárreflex marad meg, 8-14 hónapos korig.

A Bébiúszás-oktatók Első Országos Egyesülete által alkalmazott módszer egyik alapja a búvárreflex. Újszülött és csecsemőkorban kb. 9 hónapos korig fennáll. Egyes mérések szerint a baba két percnél is hosszabb ideig is képes a lélegzetét visszatartani a víz alatt mozogva is. Röviden összefoglalva: a búvárreflex teszi lehetővé, hogy a csecsemőt károsodás nélkül a víz alá vigyük.

 

A búvárreflex működése

Foglalkozásainkon már az első órán – sőt, már az előkészületekkor – kiváltjuk a búvárreflexet, melynek legegyszerűbb módja az arclocsolás. Arclocsoláskor ugyan nem visszük le a víz alá a csecsemőt, de száját és orrát egyidejűleg éri a víz, tehát megfelel a búvárreflex kiváltásához szükséges feltételeknek. Megkönnyítve kisbabánk dolgát, egy vezényszót használunk, hogy még a víz előtt „felkészüljön”, mely 8-9 hónapos koráig még reflexszerű, később pedig, amikor már tudatos levegővétel.

A vezényszó kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy ne egy sűrűn használt szó vagy kifejezés legyen, melyet máskor is hallhat a baba, hanem csak a babaúszáson használjuk. Ez azért van, hogy ne zavarjuk össze, illetve ne váljon „immunissá” a szó elhangzásakor.

Az arclocsolásról és a vezényszóról részletesebben az előző cikkben olvashat!

Nagyon lényeges, hogy a reflex oldódása a tartalék levegő kifújásával kezdődik, melyre ideális esetben a víz felett kerül sor. Ezt követi egy mély belélegzés, ami remélhetőleg már a vízfelszín felett történik. Gyakran előfordul, hogy a babaúszás elkezdésekor még a kezdeti merítésekkor a szülő aggódva kérdezi, hogy jól látta-e, hogy a baba vizet szívott be az orrán keresztül, mert látta, hogy mennyi jött ki a merítés után. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy aggodalomra semmi ok, ez a búvárreflex megfelelő működését jelenti.

 

Veszélyek a búvárreflexre épülő órán

A gyermek biztonsága szempontjából rendkívül fontos, hogy folyamatosan figyeljük, nem fúj-e ki a víz alatt nagyobb (5-7 cm átmérőjű, kb. csecsemőökölnyi), egybefüggő légbuborékot. Ha ez megtörténne, a gyermeket azonnal, nyugodt mozdulattal kiemeljük a víz alól. Ez ugyan nagyon ritka jelenség, és leginkább az óra végén jön elő, amikor a baba elfárad. Ilyenkor a víz alá merítéseket befejezzük, de ha egyébként bírja még a baba, a víz feletti gyakorlatokat nyugodtan lehet tovább csinálni.

 

Fontos tudni!

Sok tévhittel ellentétben a csecsemőúszás nem arra épít, hogy a búvárreflexet életben tartsa minél hosszabb ideig – ami már csak azért sem lehetséges, mert legkésőbb 12 hónapos korban végleg megszűnik.